sziget..
2009 február 17. | Szerző: erdeimano
Most teljesen nyugodt vagyok,ez a meditáció ellazított és a lelkem sem háborog. Igen,ebben a nyugalomban kellene újra elkezdenem,talán most sikerül hisz nem zavarhat meg senki és semmi… Lassan oda sétálok a szekrényemhez és előveszem a ruhák alá elrejtetett pici faládikót. Nem díszes,sokkal inkább egyszerű de benne van minden;a millió darabra hullott életem. Ezt kell újra összeraknom,átértékelnem. Becsukom szemem és gondolatban máris ott vagyok a 
„szigeten” ami csak az enyém. Leülök a homokba és kinyitom a faládikót ,igen itt van az életem mint megannyi apró darabokra tört üvegcserép.Lassan elkezdem összerakosgatni, összeilleszteni hisz mindennek a helyére kell kerülnie úgy ahogy történt.. A szemem sarkából észre veszem hogy közeledik felém valaki,ki lehet az hisz itt egyedül kell hogy legyek.. Egy kislány az, mosolyogva és a tenyerén mutat egy gyönyörű pillangót akinek csodás színei magával ragadják gyermeki fantáziáját. Ahogy jobban megnézem őt igen már ismerős,én vagyok az szinte alig emlékszem rá, de ahogy jött boldogan táncolva-vidáman úgy el is tűnt az emlékeim közt… Aztán egy másik kép, itt már nagyobb vagyok; tini és álmodozom hogy majd én meg mutatom lesz normális családom,lázadozom és egyedül neki indulok a világnak valóra váltani álmaimat. Aztán látom magam mint feleség és boldog anya aki már tudja hogy megadja gyermekének mindazt a szeretetet amit ő nem kapott soha,mert tudja hogy a szeretet mindennél fontosabb. Itt egy pillanatra megállok,mert előjönnek olyan emlékek is amiket szeretnék elfelejteni de nem lehet mert ezeknek is a helyükre kell kerülni,muszáj.Nagyon nehéz. Aztán újra közeledik felém valaki ,olyan boldogan hogy szinte átölelné a világot mert a szivében ott a szeretetés szerelem amit ad. Ahogy elhalad mellettem szinte elfúlóhangon könyörgök neki;gyere vissza kérlek hisz akkor még boldog voltam… Tudom, el kell hogy engedjem és nézem ahogy lassan eltűnik az emlékeim között.. Látom azt a nőt akit nagyon bánt hogy kinevetik a barátok,szerettei mert ő egy kicsit „más”mint a többiek és ezért lassan magányos marad. A napfénye megcsillan néhány üvegcserépen,igen már csak ennyi maradt, nekik is a helyükre kell kerülni nem halogathatom tovább. Látom magam aki még mindig vágyott a szeretetre,annyira hogy szinte fizikai fájdalmat okozott.De a vágy csak vágy maradt és mellette ott a kérdés:lehet szeretet nélkül élni?… Nagyon nehéz,fáj és némán sírok .A napfelé fordulok és hagyom hogy könnyeim végig csorogjanak az arcomon,de nem jutnak messzire mert a napsugarai segitségemre sietnek és felszáritják azokat…Így ülök egy darabig. Lassan a lelkemből kezd eltűnni a fájdalom és helyébe mély béke ,szeretet költözik és közben érzem,igen érzem valakinek a jelenlétét. Talán Isten az mert akkor éreztem ugyanezt amikor kérdéseimet tettem fel neki és ő válaszként békét és szeretetet küldött a lelkembe. Már tudom hogy ő az ,mert megszólal egy hang olyan szeretettel amit még soha ne éreztem: ”Segitek az utolsó darabokat a helyükre rakni.Az a múlt el kell engedni nem változtatható rajta semmi,ugye emlékszel ezt te választottad születésed előtt azért hogy tanulj.Ha elengeded azokat,akik a múltban hozzád tartoztak,később újra teljessé válsz.Amikor tisztelettel elengeded,ami volt,lehet hogy ezzel könnyeket fakasztasz,de ugyanakkor megtalálod azokat a kapukat amelyek a jövő lehetőségei felé nyílnak.És ne felejtsd a legfontosabb személy,akinek meg kell bocsátanod,te magad vagy.Küldtem olyan embereket az életedbe akik segitenek neked és akiktől tanulhatsz,hisz ezt kérted.Merj álmodni,szeresd önmagad és élj a jelenben mert a jelen lesz a jövőd”. Amig ezt halgattam át ölelt a ’fény’ami semmihez sem hasonlítható, szeretet és a béke érzése végig simogatta lelkem,és igen az utolsó üvegcserép is a helyére került szinte észrevétlenül… Igen most már sokkal könnyebb,köszönöm jelenléted és végtelen szeretetedet. Megtartom ezt a nyugalmat ameddig csak lehet.. Lassan kinyitom szemem és visszatérek a jelenbe ahol a jövőmet alakitom…
2008.08.22
az ég köntösére vágyik..
2009 február 9. | Szerző: erdeimano
átszőve arany és ezüstfénnyel,
a kék a fakó és a sötét,
az éjjelé, a fényé és az árnyéké,
a lábaid elé teríteném őket.
De én szegény vagyok, csak álmaim vannak,
ezért álmaimat terítem a lábaid elé.
Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon jársz.
2009 február 5. | Szerző: erdeimano
“Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóherét.“(Walter Chrisler)
2009 február 1. | Szerző: erdeimano
A költőhöz odament a tengerparton a kislány és elkezdett vele beszélgetni…
“–Te mindig így vagy? Így egyedül?
–Néha még rosszabbul is–mondta neki a költő.
-Hogyan lehet rosszabbul?
-Úgy, hogy az ember nincs egyedül, mégis egyedül van…
–Akarod, hogy a feleséged legyek?
-Hát tudod te mit jelent az, hogy feleség? Mit jelent feleségnek lenni?
-Tudom hát! Nagyon szeretni!
-És a nagyon szeretni mit jelent?
-Úgy csinálni mindent, hogy neked jó legyen, és hogy ne legyél egyedül még akkor sem, amikor egyedül vagy.”
szeretet koldus..
2009 január 26. | Szerző: erdeimano
Ma nagyon össszevissza járnak a gondolataim.Eszembe jut ez is,az is.A múlt,a jelen..de főleg a jelen.Például egy angyali üzenet ami a szeretet adásáról szól.Nem,nem kérdőjelezem meg az angyalok üzenetét,mert hiszek bennük a létezésükben.Csak elgondolkoztam azon amit olvastam és lefordítottam a saját nyelvemre,értelmezésemre.Ha csak az érdekel hogy másnak jó legyen,feláldozom magam és keserűség lessz a jutalmam..ha csak az érdekel hogy nekem jó legyen,akkor önző vagyok és magányos leszek.”Adj ha kérnek és vedd el ha adnak,ha nem adnak menj tovább.Ne pazarold az energiád olyanokra akik csak használnak”..És itt volt az a rész ahol nagyon elgondolkodtam.Én úgy érzem mindig adtam,bár ezt egy kivülálló a családtagjaim,és persze azok akik ismernek talán jobban megtudják itélni valóban adtam-e..Tizennyolcévesen mentem férjhez,igaz nem volt az a nagy szerelem,de szerettem és tartozni akartam valakihez.Ehhez hozzá tartozik az is hogy nagyon rossz gyerekkorom volt,ezért is akartam hogy nekem majd olyan családom legyen ahol jelen van a szeretet.Nem egésszen így történt,adtam a szeretetemet,ha kérte akkor is,és adtam ha nem kért belőlem.Sokat és sokszor..közben mindig vártam hogy talán,majd egyszer..én is kapok,tőle.Vártam,hosszú évekig .De nem kaptam,nem tudta-nem akarta kimutatni hogy fontos vagyok neki, vagy azt hogy szeret.Az utóbbi időben elmondta hogy azért nem mondta,nem mutatta k a szeretetét mert minek,hisz ő igy is megkapta tőlem azt amire szüksége volt.Tudta hogy sokszor erőnfelül adok,és azt is tudta hogy én mennyire vágyom a szeretetre.Mégsem adott,minek..És itt megint az angyali üzenetre gondolok”ha nem adnak menj tovább”..Tovább mentem,kértem,kaptam.De túl rövid ideig,az égiek úgy döntöttek hogy érjem be ennyivel.Vége lett.Aztán újra jött a társasmagány.Már nem kérek.De adok ha kérnek és akkor is ha nem.Nem kérek mert félnék elfogadni,félek az újjabb pofonoktól,csalódásoktól.De itt legbelül vágyom a szeretetre,annyira hogy néha fáj nagyon..Mégis a félelmem sokkal nagyobb.Félek ha tenyeremen nyújtom lelkem,a szívemet ,jön valaki aki elvesz boldogan és amikor elmegy még visszafordul hogy adjon,pofonokat… Úgy érzem magam mint egy koldus aki ott ül a többiek között és kéreget.Nem pénzt,ruhát vagy élelmet,csak szeretetet…Mint egy szeretet koldus..Gondolatban ott ülök közöttük és várom..adjanak,hogy tudjak elfogadni..Nem,nekem nem szakadt a ruhám,nem éhezem és még tisztálkodni is tudok,van hajlékom ahová “hazatérek”és mégis hiányzik valami..nagyon.Elnézem a többieket ahogy mohón kapnak egy feléjük nyújtott zsömle vagy pénzérme után,és nézem hálálkodó szemüket amint éppen talán egy köszönömöt mormognak.A járókelők rám se néznek,elhaladnak mellettem mintha ott sem lennék..Csak a koldusok értetlenkednek,mit keresek én ott..közöttük.És valóban mit keresek közöttük,hisz nekem minden meg van amiről ők csak álmodoznak,ruha élelem,hajlék..Csak egy valami nincs meg az amiért elkeseredésemben oda ültem közéjük, kéregetni..Szégyenlem magam,miért olyan fontos nekem a szeretet..hisz nekik más a fontos,életben maradni..élni holnap és azután.Ahogy egyre jobban figyelem őket talán már nem is annyira lényeges a szeretet,hisz mindenem meg van ami nekik nincs..Lassan felállok és egyszer, egyszer ha elég erős leszek tovább megyek..addig is adok ha kérnek, és akkor is ha nem.
2009 január 23. | Szerző: erdeimano
Feledd a szomorúság perceit, de ne feledd soha, amire azok tanítottak.
Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.
A jókedv az ember egyéni paradicsomkertje.
Gazdag ember, akinek sok van. Gazdagabb, akinek, kevésre van szüksége. A leggazdagabb, aki sokat ad.
2009 február 18. | Szerző: erdeimano
“A szem, amelyikkel a világot látod, a te szemed. Külső szemeddel az emberekre figyelsz, belső szemedet megőrzöd önmagadnak.
Amikor visszatekintesz, nem magadat látod, mert nem tükörbe nézel, hanem az embereket.
Hogyan vélekedsz a többiekről? Amikor másokra figyelsz, amikor másokat ítélsz meg, úgy véled, szemed csalhatatlan.
Milyennek látod önmagad? Amikor tükröt tartasz magad elé, egy számodra kedves lényt pillantasz meg. Ismert vonásait szereted, mert biztonságot nyújtanak neked; ismeretlen arcát, melyek olykor téged is meglepnek, megértéssel fogadod.
Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?” (Tatiosz)
Oldal ajánlása emailben
X