2009 február 1. | Szerző: erdeimano |

 

A  költőhöz odament a tengerparton a kislány és elkezdett vele beszélgetni…
“–Te mindig így vagy? Így egyedül?
–Néha még rosszabbul is–mondta neki a költő.
-Hogyan lehet rosszabbul?
-Úgy, hogy az ember nincs egyedül, mégis egyedül van…
–Akarod, hogy a feleséged legyek?
-Hát tudod te mit jelent az, hogy feleség? Mit jelent feleségnek lenni?
-Tudom hát! Nagyon szeretni!
-És a nagyon szeretni mit jelent?
-Úgy csinálni mindent, hogy neked jó legyen, és hogy ne legyél egyedül még akkor sem, amikor egyedül vagy.”