Naíva..
A múltból a jelenen át keresem az utat egy...

Calling..

2009 március 21. | Szerző:

 


Ma egy kicsit ilyen kedvem volt,nosztalgiázós..álmodozós..Nem mintha állandóan a múltba menekülnék,de néha jó felidézni a szép emlékeket.Egy-egy ölelést,egy halkan súgott kedves szót..ami boldogságot ad.. ott a szív körül..Újra átadni magam az akkori, Szeretve Vagy érzésnek..megmártózni benne hogy erőt adjon a mostani hétköznapokban..

Címkék:

Legyetek jók ..

2009 március 19. | Szerző:

 


Imádom ezt a filmet :)Egy picit nosztalgiázni,egy kicsit velük énekelni..hisz úgysem látja senki 🙂


Ki lehet próbálni 😉

Címkék:

2009 március 13. | Szerző:

 A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit – egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.


 Müller  Péter

Címkék:

gondolatok..

2009 március 13. | Szerző:

 Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk!


Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például “Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem” vagy “Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem”. Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok.

Címkék:

az alagúton át..

2009 március 12. | Szerző:

 


 Végre lazíthatok,pihenhetek.Egy csésze forró tea kíséretében a kedvenc fotelomba kucorodok és próbálom kizárni a külső zajokat, zavaró gondolataimat.Ebben egy gyönyörű medizene segít,halk hegedű és zongoraszó a háttérben pedig egy zenekar lágy,simogató zenéje..Mintha  a fák leveleinek susogását halgatnám,amikor lágyan hajladoznak a könnyű nyári szélben.Teljesen ellazulok és arra gondolok, talán most kellene elengednem a félelmeimet amik évek óta fogva tartanak.Hiszen tovább akarok lépni,élni,szeretni és apró céljaimat elérni.De amig a félelmeim fogva tartanak ez nem fog sikerülni.Igyhát megpróbálom magam mögött hagyni őket,hiszen a szeretni és élni akarás most sokkal fontosabb mint volt valaha bármikor..Engedem hogy a zene mégjobban ellazítson,feszült idegeimen és izmaimon végig simítson,szinte ringasson,felemeljen.Elképzelem amint lassan elindulok egy alagúton ami végeláthatatlanul hosszú,de tudom hogy a végén valami fontos dolog vár rám..Ahogy elérek a közepéig már látom hogy a túloldalon van a Fény,és az amitől Félek.Amint kilépek az alagútból mintha egy tisztásra érnék,és ott szembe találom magam a gondolataimmal.A tisztás  egyik oldalán a negatív gondolataim,félelmeim,fájdalmaim,vélt vagy valós sérelmeim sorakoznak.Minden amit kaptam és fájdalmat okozott,és amit én hoztam létre.Látom amint fájdalmat okoznak,elszívják az energiámat.Némelyik szinte óriássá nőtt,és elhatalmasodott rajtam.A másik oldalon pedig ott vannak a pozitív gondolataim,amik örömet okoztak,okoznak.Amikor másokról is jót gondolok,amikor segítek.Ezen az oldalon van amikor örülök mások sikereinek,boldogságának.És igen,itt vannak azok az apró percek, pillanatok is amikor boldog voltam.Mintha két csapat lenne,akik a nagy harcra készülnek.Igen az lesz,hisz a félelmeimet szeretném legyőzni.Érzem hogy egyedül nem fog menni,ezért kérem az Angyalokat segítsenek nekem,álljanak mellém hogy végre szabad legyek.Érzem jelenlétüket,szeretetüket,energiájukat.Boldogan segítenek és ott állnak mellettem amikor szembe nézek a sértettségemmel,negatív gondolataimmal.Megmutatják hogy mi az amit ebből tanulnom kell,és hogyan kerülhetem el a későbbi fájdalmakat.Szépen lassan haladok,minden egyes gondolatnál,szónál megállok.Újra átélem őket,aztán elengedem.Próbálom elfogadni és átértékelni hogy később ne fájjon,ne kelljen küzdenem vele.A kisebb fájdalmakkal,sértésekkel  könnyebb dolgom van,hisz azt hamar a jó oldalra tudom állítani.Könnyebb elfogadni hogy azok is csak a javamat szolgálják,tanítanak.A nagyobb sértésekkel,fájdalmakkal amik már szinte óriássá nőttek,velük nehezebb.Megijedek tőlük,megtorpanok és talán még hátrálok is egy kicsit.Az angyalok ott állnak mögöttem és szeretettel biztatnak,bátorítanak.”Nézz át a másik oldalra,már ott vannak azok az apró félelmeid amik már átalakultak,mert elfogadtad hogy tanultál általuk.”És valóban mintha többen lennének a Jó dolgok.Az Angyalok látják és érzik határozatlanságomat,biztosítanak arról hogy Ők itt lesznek később is és segítenek szembenézni nagyobb félelmeimmel.Hisz nem szabad erőltetni,szépen lassan kell átalakítani,elfogadni.Tanulásként a Jó oldalra állítani.Megfogadom tanácsukat,és később amikor már úgyérzem elég erős vagyok hozzá újra eljövök és szembenézek velük.Még egy pillantás az Angyalokra és vissza indulok az alagúton át, éber tudatomba.A zene még mindig halkan szól,és szinte simogatja a harcban megviselt de mégis könnyebbé vált lelkemet.Egy darabig még igy maradok,halgatok.A megkönnyebbülés könnycseppjein át nézem az életre csalogató világot…Már tudom,lassan győzni fogok…

Címkék:

álmodd,hogy az álmaid..

2009 március 8. | Szerző:

 

Címkék:

2009 március 1. | Szerző:

 

Címkék:

2009 február 27. | Szerző:

 
“Ha csak boldogok akarnánk lenni,az könnyű volna;ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél,s ez bizony csaknem mindíg nehéz,mert a többieket boldogabbnak véljük annál,amilyenek valójában.”
/Montesquieu:A boldogság embere/

Címkék:

2009 február 25. | Szerző:

 



Orvosság a szeretet minden gondolat ellen, amely lelkedet megzavarja. Változtasd örömmé mások bánatát, s hitté a reményvesztettséget.


Tatiosz

Címkék:

próbálj meg felállni..

2009 február 24. | Szerző:

 


A videót nézve végig potyogtak a könnyeim,sírtam mint egy gyerek és most valahogy nem szégyelltem,mint régen annyiszor.Eszembe jutott hogy Én hányszor feladtam dolgokat,mennyiszer elakartam dobni az életem mert nem akartam felállni..Ott akartam maradni lent a földön,mert nem láttam értelmét semminek.Menekülni akartam a lelkifájdalmak elől,ma már tudom hiábavaló volt..tanultam belőle.Ez a videó megtanított,tanít valamire,fel kell állni ha úgy hozza az élet százszor,ezerszer..Régen egy barátom is mindig ezt tanácsolta :”Nem az a lényeg hányszor esel el,hanem az hányszor tudsz felállni”.Sajnos Ő már nem láthatja..sikerült felállnom.Igaz segítséggel,de itt vagyok,élek.Hálás vagyok azoknak az embereknek akik segítettek nekem és hittek bennem,sőt tanítgatnak arra hogy én is ezt tegyem.Higgyek magamban.Igyekszem.

Címkék:
« Régebbi bejegyzések
Frissebb bejegyzések »

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!