kezdjünk új életet..
2010 augusztus 3. | Szerző: erdeimano
..Igen szeretnék új életet kezdeni,valahol..valakivel..akit szeretek.De mindig jönnek irigy emberek,meggátolnak..akadályt állitanak..és vigyorgó arccal azt mondják nem..nem engedlek olyan könnyen..Minek akarsz boldog lenni,azt hiszed az neked jár?És miért pont Vele?Ugyan már..és nevet gúnyosan,gonoszan.Van mikor elhiszem szavait..és gondolkodóba esem,valóban jár nekem a boldogság?
De aztán megrázom magam,felállok és mosolyogva..mondom..-Figyelj,kezdjünk új életet..de én Nélküled..
ölelj át..
2010 május 31. | Szerző: erdeimano
Most ezt a zenét választottam..nagyon tetszik ..mert kicsit rólam is szól….
találkozás…
2010 március 2. | Szerző: erdeimano
“Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben… két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra.”
2010 február 24. | Szerző: erdeimano
“Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.
Ez az otthon.
Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.
Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.
A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.
Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
Mond…
2010 február 22. | Szerző: erdeimano
“Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el
kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg
kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem
lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy
boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az
élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?
Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy
holnapod?”
vagyok…
2010 augusztus 9. | Szerző: erdeimano
..Ez vagyok én..Mások szerint nagyon naív..álmodozó..Olyan dolgokban hiszek,amik szerintük felfoghatatlan,érthetetlen…nem kézzel fogható..Mégis senkit sem bántó..akkor is segítő emberke,akit már legalább huszadszor rugdostak meg,és mégis segít.Kihasználható.A múltban-jövőben mászkáló..megérthetetlen nőszemély.A gyermekem apja nem érti létezésem okát,miért vagy TE?teszi fel a költői kérdést hosszú évek óta oly sokszor,persze mindezt gunyorosan.
Kedves szerint..a világon a legszerethetőbb..kedves..mosolygós..huncut..boldogságot adó..NŐ vagyok…Neki nem csak szép hanem gyönyörű vagyok.Azt hiszem mostanában jobban teszem ha csak az Ő szavainak hiszek..és élvezem amit Tőle kapok…
Ilyen vagyok…Egyszeri és megismételhetetlen..
Oldal ajánlása emailben
X