:)
2009 augusztus 10. | Szerző: erdeimano
Vasárnap délutáni séta veled a Duna parton.Jó nagyon.Beszélgetés és önfeledt ölelés..Csókok.Körülöttünk túristák,kézenfogva sétáló házaspárok akik megértően nyugtázzák boldogságunkat…mosolyogva néznek ránk.Ölelésed biztonságot,nyugalmat ad..jó így nagyon.Nem tervezünk,a jelenben élünk.Mégis..Csak gondolkozni ne tudnék,kérdéseim ne lennének..hogyan zárhatnám ki őket egy időre?Zavarnak nagyon..jönnek kéretlenül.”Miért éppen én?Mégis mióta?Hisz ismerlek már egy ideje.Miért titkoltad?Miért szeretsz,hisz nem tettem érte semmit?Mivel érdemeltem ki?”Hisz eddig másoknál tennem kellett érte hogy szeressenek.Önmagamért soha nem szerettek.És most jössz Te aki azért szeret mert vagyok,amilyen vagyok..Lelkemben,szívemben kérdések..és már megint menekülni akarok,az érzéseim és érzéseid elől.Megérzed,és még erősebben ölelsz..nem engedsz.Szemedben keresem a válaszokat,most kicsit hagyod..közelebb engedsz magadhoz..oda legbelülre..tudod csak akkor nyugszom meg ha érzem a válaszod.Tudod hogy nem szavakat akarok hallani,hanem érezni azt amit Te érzel…Sejted hogy még lessz olyan mikor menekülni akarok..Türelmes vagy velem,nagyon.Még mindig ölelsz..olyan megnyugtatóan..lelkemnek békét adóan.
2009 július 26. | Szerző: erdeimano
Van egy érzés – nem több, csak egy.
Van az élet – nem több, csak egy.
Vagyok én is – belőlem csak egy.
Szívemben nagy hely – nem több, csak egy.
tükör
2009 július 24. | Szerző: erdeimano
Ma történt velem valami.Elindultam egy holtpontról..önmagam felé.Miután találkoztam Veled és egy kis időt együtt tölthettünk…ami nagyon jó volt és boldoggá tett..itthon tükör elé álltam.Olyan tükör elé ahol egész alakomat láthatom..Régen tettem ilyet,nagyon-nagyon régen.Elkezdtem keresni azt a nőt amilyennek Te látsz.Lassan elindul a kezem azon az úton ahol a Te ujjaid jártak..Néha megáll egy -egy ponton és rácsodálkozom,jé talán tényleg nem is olyan mint ahogy eddig én gondoltam,láttam.Arcomon végig fut egy mosoly,mert újra látom arcodat és azt,elégedett vagy.Fülemben becéző szavaid és gondolataimban simogató tekinteted…Kicsit közelebb lépek a tükörhöz és néhány pillanatra újra látom régi önmagam..akit nagyon-nagyon mélyen eltemettem.Félek elhinni hogy újra én Vagyok.Még kételkedem.De tudom Te segítesz,hogy én ÉN legyek.Ha elég kitartó és türelmes vagy,menni fog.
A tükörtől kicsit hátrébb lépek mert a gondolataimba bekúsznak régi emlékképek..fájó emlékek.Amikor önmagam ellen fordultam.Megtettem mert bántottak.Sokat.Lesújtó fájdalmat okozó becsmérlő szavak,gúnyos,megvető tekintet..Megalázás.A fürdőszobában testem és önmagam ellen fordultam.Körmeimmel mély vérző sebeket ejtve,szabdaltam magam.Sebeket amiket nem akartam hogy begyógyuljanak..jobban fájjanak mint a lelkem.Volt mikor késsel tettem volna ugyanezt..de észre vették.Elvették.Ugyanaz aki bántott.Milyen morbid az élet.
Elhessegetem ezeket az emlékképeket,nem akarom látni..Újra ÉN akarok lenni.
Most.Jöttél Te,aki segít ezen az úton..önmagamhoz.Nem tudom meddig leszel nekem,és én neked…Nem tervezek.Nem kergetem a jövőt,a holnapot.Most csak elfogadok.És egyszer megkapod azt aki valóban ÉN Vagyok.Ha elfogadod és akarod.
Az igazi..
2009 július 4. | Szerző: erdeimano
kell
2009 július 4. | Szerző: erdeimano
Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni valakire, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, “…….Ő az.”
2009 augusztus 16. | Szerző: erdeimano
Oldal ajánlása emailben
X