tükör

2009 július 24. | Szerző: erdeimano |

 Ma történt velem valami.Elindultam egy holtpontról..önmagam felé.Miután találkoztam Veled és egy kis időt együtt tölthettünk…ami nagyon jó volt és boldoggá tett..itthon tükör elé álltam.Olyan tükör elé ahol egész alakomat láthatom..Régen tettem ilyet,nagyon-nagyon régen.Elkezdtem keresni azt a nőt amilyennek Te látsz.Lassan elindul a kezem azon az úton ahol a Te ujjaid jártak..Néha megáll egy -egy ponton és rácsodálkozom,jé talán tényleg nem is olyan mint ahogy eddig én gondoltam,láttam.Arcomon végig fut egy mosoly,mert újra látom arcodat és azt,elégedett vagy.Fülemben becéző szavaid és gondolataimban simogató tekinteted…Kicsit közelebb lépek a tükörhöz és néhány pillanatra újra látom régi önmagam..akit nagyon-nagyon mélyen eltemettem.Félek elhinni hogy újra én Vagyok.Még kételkedem.De tudom Te segítesz,hogy én ÉN legyek.Ha elég kitartó és türelmes vagy,menni fog.

A tükörtől kicsit hátrébb lépek mert a gondolataimba bekúsznak régi emlékképek..fájó emlékek.Amikor önmagam ellen fordultam.Megtettem mert bántottak.Sokat.Lesújtó fájdalmat okozó becsmérlő szavak,gúnyos,megvető tekintet..Megalázás.A fürdőszobában testem és önmagam ellen fordultam.Körmeimmel mély vérző sebeket ejtve,szabdaltam magam.Sebeket amiket nem akartam hogy begyógyuljanak..jobban fájjanak mint a lelkem.Volt mikor késsel tettem volna ugyanezt..de észre vették.Elvették.Ugyanaz aki bántott.Milyen morbid az élet.

Elhessegetem ezeket az emlékképeket,nem akarom látni..Újra ÉN akarok lenni.

Most.Jöttél Te,aki segít ezen az úton..önmagamhoz.Nem tudom meddig leszel nekem,és én neked…Nem tervezek.Nem kergetem a jövőt,a holnapot.Most csak elfogadok.És egyszer megkapod azt aki valóban ÉN Vagyok.Ha elfogadod és akarod.