:)

2009 augusztus 10. | Szerző: erdeimano |

 Vasárnap délutáni séta veled a Duna parton.Jó nagyon.Beszélgetés és önfeledt ölelés..Csókok.Körülöttünk túristák,kézenfogva sétáló házaspárok akik megértően nyugtázzák boldogságunkat…mosolyogva néznek ránk.Ölelésed biztonságot,nyugalmat ad..jó így nagyon.Nem tervezünk,a jelenben élünk.Mégis..Csak gondolkozni ne tudnék,kérdéseim ne lennének..hogyan zárhatnám ki őket egy időre?Zavarnak nagyon..jönnek kéretlenül.”Miért éppen én?Mégis mióta?Hisz ismerlek már egy ideje.Miért titkoltad?Miért szeretsz,hisz nem tettem érte semmit?Mivel érdemeltem ki?”Hisz eddig másoknál tennem kellett érte hogy szeressenek.Önmagamért soha nem szerettek.És most jössz Te aki azért szeret mert vagyok,amilyen vagyok..Lelkemben,szívemben kérdések..és már megint menekülni akarok,az érzéseim és érzéseid elől.Megérzed,és még erősebben ölelsz..nem engedsz.Szemedben keresem a válaszokat,most kicsit hagyod..közelebb engedsz magadhoz..oda legbelülre..tudod csak akkor nyugszom meg ha érzem a válaszod.Tudod hogy nem szavakat akarok hallani,hanem érezni azt amit Te érzel…Sejted hogy még lessz olyan mikor menekülni akarok..Türelmes vagy velem,nagyon.Még mindig ölelsz..olyan megnyugtatóan..lelkemnek békét adóan.