egység..

2009 május 23. | Szerző: erdeimano |

 

Zenét halgatok, közben becsukom szemem.Hatására lassan minden izmom ellazul,csak a zenére figyelek és megpróbálok minden zavaró gondolatot kizárni  fejemből.A pánsíp hangja gyönyörű.Gondolatban máris elindulok,és egy gyönyürű réten vagyok.Körülöttem szebbnél szebb virágok,pipacsok,százszorszépek,gyermekláncfű.. Selymes fűszálak bokámhoz érve simogatnak..Látom a fákat és a bokrokat..ahogy védelmezőn körül ölelik a rétet..A közelben látok egy gyönyörű,hatalmas koronájú fát..lassan elindulok felé. Törzse évszázadok titkait rejti magában.Tenyeremmel megérintem,érzem a bölcsességét,a rezgését…vágyat érzek hogy átöleljem,eggyé váljak vele.Átélem a rezgését,ami kiterjed az egész testemre..teljesen ellazít és boldognak érzem magam.Érzem ahogyan a szél mozgatja ágaimat,gyökereim mélyen a földbe hatolnak.A leveleim vidáman táncolnak a szélben.Mindenem mozog és táncol,hiszen most Fa vagyok..Felnézek az égre és látom ahogyan egy madár szárnyát széttárva siklik a szélben.Gondolatban eggyé válok vele..Alattam elsuhanó tájak,bokrok,fák..és a gyönyörű virágos rét.Határtalan szabadság érzés van bennem,néhány szárnycsapás és magasabbra emelkedem..a zene is segít ebben.Most magam mögött hagyom a gondokat,bántó szavakat,sérelmeket..leteszem mint egy csomagot.Lassan magasabbra emelkedem,és már csak apró tárgyként látom a bokrok és virágok között.Mély nyugalom árad szét bennem,ahogy a tiszta kék eget látva élvezem a szabadságot..Könnyű vagyok, lelkem is az..most nem gyötrik gondok..boldog vagyok.Szárnyaim egyre magasabbra és egyre közelebb visznek önmagamhoz..Most értem meg igazán hogy a lelkünk szabad,és csak a testünk az ami fogva tart.Próbálom ezt az érzést,és az alattam elsuhanó hegyek,folyók,rétek szépséget megtartani, ameddig csak lehet..Újra a réten vagyok,körülöttem a virágok..fák..és a bokrok.A jelenben vagyok,lelkemben a szabadság érzéssel.