folyosó

2009 január 7. | Szerző: erdeimano |

 

Ma nagyon rossz kedvem van,egy kis jóindulattal talán rá is foghatom hogy ‘depis’vagyok.Olyan elegem van mindenből hangulat uralkodott el rajtam.Lehet hogy a fáradtság is teszi,nem tudom.Talán ezért is találtam rá,vagy talált rám ez a dal.Gondolatban végig sétálok egy folyosón,amit nevezhetnék az eddigi életemnek is.Nagyon-nagyon sok ajtót látok sétám közben magam mögött és előtt…Néhány lépés erejéig vissza fordulok és benyitok az egyik ajtón..ebben a szobában egy kislányt látok aki játszik,tanul,álmodozik..ó igen itt a gyerekkoromat látom,nem volt szép.Ezért szép lassan behúzom magam mögött az ajtót és tovább megyek.Oda lépek egy másikhoz,ide is benyitok és itt is a múltamból látok képeket.Az elkövetett hibáimat,megnem valósult álmaimat,amik nem voltak olyan nagyratörőek,olyan hétköznapiak de mégis fontosak voltak nekem.Összeszorult szívvel lassan becsukom ezt az ajtót is,és haladok tovább…Tudom még jó néhány mögött hasonlóakat látnék ezért inkább elmegyek mellettük.Az a múlt,nagyon sokat tanultam belőle de mégis el kell engednem,tovább kell lépnem.Hozzám tartozik de nem uralhatja az életem…A folyosón haladva további ajtókat látok,de ezeket már sajnos nem tudom kinyitni.Valamiért nem megy,valami nem engedi.Pedig tudom mögöttük a jövőmből láthatnék képeket..De mégsem sikerül,pedig szeretném nagyon,csak néhányat látni,azt hogy jó úton haladok-e vagy válasszak másikat..Nem értem,miért láthatok mások életéből,jövőjéből képeket amik spontán sikerülnek,a sajátomét pedig nem.Az egyik ajtón ez a felirat áll “Holnap”a másikon “Türelem”a következőn “Az jövődet te alakítod”.A többin már nem látom a feliratokat mert elhomályosultak a könnyeimtől..Arra gondolok,igen a jövőmet én alakítom,remélem hogy jól sikerül majd.Nem,nem félek az újtól,már nem..A folyosó végén egy hatalmas ajtó,nem díszes de tudom fontos dolog van mögötte.Ezt sem tudom kinyitni.Pedig már régebben is annyiszor próbáltam ide bejutni,sikertelenül mert mindig vissza küldtek..Ó te buta nő mégis mit gondoltál most majd sikerülni fog?!Valami furcsa erő arra kényszerít hogy vissza nézzek a kinem nyitott ajtókra..A gondolataimba férkőzik néhány mondat:Elősször az azok mögött lévő szobákat kell kitöltenem az életemmel és majd csak azután, a legvégén sikerül kinyitnom ezt a hatalmasat ahol meg tudhatom mi is rejtőzik mögötte..De csak a legvégén..Addig még sok mindent kell tennem hogy elégedetten,boldogan benézhessek a többi ajtó mögé.Igyekezni fogok ezt megigérem magamnak.