Karácsonyom..

2008 december 25. | Szerző: erdeimano |

 

Még most is a tegnapi napra gondolok,igaz  ma sem volt különösebb történés.Hál’Istennek nyugisan telt el,és ennek örülök.Nem voltak viták mint az elmúlt években,igaz beszélgetések sem.Már régóta nem..Kicsi fiam a barátnőjénél töltötte a karácsonyt,az első ünnepük eggyütt és az  első ünnep hogy nem volt itthon.Kicsit fájt,és hiányzott.Tudom el kell engednem őt,de mégis…Megsúgom nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz..Így egyedül készültem,pedig itthon volt a férjem is.Mindegy.Szóval a halászlé rotyogott,a pulyka éppen szolizott a sütőben igy volt időm feldíszíteni a fát.Persze a férjem is megtett minden tőle telhetőt hogy segítsen a díszítésben,feltette a fenyőre a csúcsdíszt.És itt részéről be is fejezte.Nem baj megcsinálom egyedül,szerinte úgyis én értek hozzá.Díszek,szaloncukor a helyén már csak a világitás maradt hátra.Ellenőrzöm hogy minden izzó a helyén van-e,persze minden okés legalábbis látszatra.Dugót bedugóm a konektorba és aztán…hatalmas durranás.Az izzók a tenyeremben pukkadtak szét,és füstölögve repültek szanaszét.A testemben ezernyi hangya kezdett el száguldozni,az újjaim zsibbadtak.Rá néztem a férjemre(bár ne tettem volna)mert láttam csodálkozó tekintetét és aggodalmaskodó arcát,persze az izzók miatt.Amikor megtudott szólalni akkor is csak ennyit nyögött ki.-Mekkorát pukkantak,dehát ilyet….Válaszom csak ennyi volt.-Ó igen mekkorát pukkantak. És közben mutatom neki koromfekete tenyeremet és felsérült újjaimat.Nem vette a lapot.Elfordult és minden figyelmét a megmaradt izzók kötötték le.Én csak néztem őt és próbáltam rájönni,mint húsz év alatt annyiszor hogy a haragon kivül más érzelmeit miért nem tudja kimutatni.Mondjuk az aggodalmat,szeretetet miért titkolja ha érez eggyáltalán ilyet.Nem csak velem a fiával sem teszi.Örök rejtély marad számomra.Mire gondolataim végére érek elkészülök a fa díszítéssel,fel kerül rá egy másik világítócsoda.Ajándékok a fa alá kerülnek.Közben a halászlé és a pulyka is elkészül.Saláta már délelőtt készen lett,a süti az asztalon.Igy már én is lazithatok egy kicsit.A férjem elvonul tévézni és szunyókálni,én olvasni és zenét halgatni.A kicsi fiamra gondolok és arra hogy már biztosan átadta az ajándékát  a barátnőjének,hogy örülnek egymásnak és boldogok.Valami mégis hiányzik…nekem..ott legbelül..a meghittség,beszélgetés,szeretet.Nem ilyen karácsonyt szerettem volna,most éppen az jut eszembe hogy én kb hatvan éves koromra képzeltem el ilyennek.Most üres és magányos,olyan társasmagányos.Van férjem,fiam és mégis egyedül érzem magam.A férjemmel két külön világ vagyunk,ő nem szeret beszélni az érzelmekről én igen,számomra fontos beszélni róla.Kimutatni mennyit ér nekem a másik.Neki ez lényegtelen.Igy szépen, lassan leszoktam arról hogy elmondjam neki mi bánt és mi az ami örömet okoz.Nem érti miért hatódom meg egy versen,egy számomra gyönyörű zenén vagy bármi olyasmin ami a lelkünkig elér…Sokat töprengek azon is hogy nekem mit kell tanulnom tőle,és neki tőlem,ha ezoterikus szemmel nézem a dolgot.Talán nekem a közömbösséget és neki azt hogyan kell kimutatni a szeretetet.Nem tudom,fogalmam sincs de talán egyszer rájövök…bonyolult a lélek nagyon.Mindegy,majd holnap folytatom az ezen való töprengést,most megyek és medizek eggyet az legalább megnyugtat.Az Angyalok talán segitenek megtalálnom a választ,hisz most éppen az Arkangyalokat fogom meghivni magamhoz.Egy nagyon kedves barátunktól kaptuk ajándékba ezt a medit,és mindenki aki meglátogatja a weboldalát.Csupa szív ember és nagyon sok hálával tartozom neki mert segített kimásznom a gödörből,hitt bennem akkor is amikor már senki,még én magam sem.Nos megyek..és küldök hozzátok is Angyalokat és sok -sok szeretetet…