Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. “Jé, már este van!” Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak “repül”, de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. “Most” sincs – mert ha már tudod, hogy “most” van, nyomban félni kezdesz, hogy elmúlik az egész.
Müller Péter
régen..
2010 január 15. | Szerző: erdeimano
Régen jártam itt,és bevallom nagyon szégyenlem magam emiatt..mégis remélem, néhány hónap múlva nem lessz titok hogy milyen okai is voltak ezeknek a ritka látogatásoknak.A sok munka mellett rendezgetni próbálom az életem,és ez sok feladattal jár..De bízom az Égiek támogatásában és segítségében..Ma egy sok-sok boldogsággal és örömmel teli napom volt..Meglátogattam az édesanyámat.Tudom mások számára ez nem is olyan nagy dolog,mert szinte minden nap láthatja az édesanyját..és csodálkozik azon nekem ez miért olyan nagy dolog.Nos talán csak annyi hogy én nem minden nap tehetem meg,mert én Pest megyében lakom ő pedig Nyiregyházán.És sajnos,szégyen nem szégyen de az anyagi helyzetem sem engedi hogy bármikor megtegyem azt,csak felülök a vonatra és megyek.De a lényeg az hogy az anyu számára ez meglepetés volt,mert nem tudta hogy megyek hozzá.Régen láttam őt,és bevallom féltem infarktust kap ha meglát..Ugyanis ő beteg,jobboldala teljesen le van bénulva,beszélni is csak nehezen tud.De hál’Istennek nem lett semmi baja,csak az örömkönnyek folytak az arcán..az enyémen is(még most is)és csak öleltük,öleltük egymást,szavak nélkül.Boldog voltam nagyon.A lelkembe béke költözött,olyan érzés volt bennem amit talán szavakkal nem lehet leirni..csak annyit tudok mondani:”hazaértem” érzés.Már nem tudok haragudni rá a múlt miatt,már nem fáj hogy nem volt gyerekkorom,hogy nem volt ott amikor szükségem lett volna rá,amikor fognia kellett volna a kezem…Csak boldog vagyok hogy magamhoz ölelhettem,hogy még megtehettem,és most én fogtam az ő kezét.Később az öcsémmel,anyuval és Kedvesemmel végig jártuk azokat a helyeket ahol gyerekkoromban éltem,ahonnan anno elindultam.ahol kislányként annyit álmodoztam egy normális családról,egy olyan férfiról aki valóban szeret,akinek fontos vagyok..akinek ugyazok a dolgok fontosak mint nekem.És tessék,itt állt mellettem,fogja a kezem,elnem engedi..Ő akire régóta vágytam,vártam.A Kedvesem.Furcsa volt látni ott legbelül újra a múltam,létezni a jelenben és magam előtt látni a jövőm,amit magamnak tervezek és tudni akkor-ott hamarosan boldog leszek…Kavarogtam bennem az érzések,és mégis boldog vagyok..mert már nem fáj a múlt.Tudom mindez kellett ahhoz hogy most itt legyek,mert célom volt,és van.Most béke van bennem,régóta vágyott béke…
most…
2009 november 15. | Szerző: erdeimano
Halgatom ezt a dalt..nagyon szép,legalábbis számomra az.Nekem nagyon sokat jelent a zene..valahogy megnyugtat, vagy éppen az emlékeimbe vezet vissza..Most is ezt teszi.Nem sétálok túl messzire..csak néhány hónap erejéig..Még nyár elején gondolni sem mertem volna hogy mennyire megváltozik az életem .Addig el voltam azzal hogy hagytam ellepjenek a múltbeli fájdalmak,sérelmek..És igen,hagytam hogy a félelmeim uralkodjanak rajtam.Bezártam magam a csigaházamba..ott nem bánthattak nagyon,hisz nem fértek hozzám.Jött a nyár és vele együtt Te,az életembe léptél..Még sokszor félve hiszem el hogy igen ez velem történik..Hónapok óta ismertelek de álmomban sem gondoltam volna hogy Te esetleg másként is érezhetsz irántam.Hisz vannak az oldaladon,és azt láttam Neked ez igy jó,és elég. Együtt dolgozunk,mégsem vettem észre,pedig sokat beszélgettünk,és mégis..Vak voltam nagyon.Igaz egy csigaházból nem túl sok mindent lát az ember..szinte semmit,főleg ha nem is akarja észrevenni. Aztán történt valami az életedben ami közelebb hozott minket egymáshoz.Sms-ek,levelek jöttek-mentek..Egy levél melyben nyitottál felém,és vártad a választ.Nem tudtad mi lesz az hisz irtad,talán a monitorom bánja..Ezerszer el olvastam amit irtál,nem hittem el.Miért csinálja ezt velem,hisz aki mellette van nagyon szép,most próbára tesz?Gondolkozom,tépelődöm,mit tegyek,mit mondjak hisz tudom várja hogyan reagálok rá.Oda állok a tükör elé és beszélek magamhoz,jönnek az érvek és ellenérvek.Hadakozok magammal,-hiszen te is akarod,legalább magad előtt ne tagadd le.Aztán döntök,és irok addig még meg nem gondolom magam.A válasz ment,azzal amit reméltél..amit szerettél volna.Örültél neki.Én is.Boldog vagyok hogy igy döntöttem..Szépen-lassan be engedtelek az életembe,és elfoglalod azt a helyet ami csakis a Tiéd,ami soha nem is volt és nem is lesz senki másé..Randik,séták..hosszú beszélgetések.Csókok,szenvedélyes ölelések..Aztán döbbenten észre veszek magamon valamit.Szeretek.És még én sem tudom elhinni magamról,hogy igen..újra Szeretek.Szárnyalok.Te kéred ne tegyem,még ne..majd később.Hisz Neked is vannak félelmeid,csalódásaid..ne rontsam el úgy mint a többiek.Nem szárnyalok,igyekszem nem tenni,pedig néha olyan jó bele gondolni mi lenne ha.. De hogyan lehet úgy szeretni hogy valaki közben nem szárnyal? Aztán jönnek az én félelmeim,amik olyan erővel törnek rám hogy szinte padlóra küldenek.Mi van ha ujra csak játékszer leszek?Neki is,mint másnak.Félek,mert tudom az oldaladon ott van Ő,aki szép..akkor mégis miért éppen én kellek neked?Mi lesz ha egy idő után azt mondod,mégis Őt választom..Mi lesz ha mégis kiderül számodra nem olyan vagyok mint elképzelted,és vele maradsz?Kérdések,amik egyre jobban rám telepednek.Igen félek,ki bújtam a csigaházamból és mi lesz ha már nem tudok visszamenni.Hiszen az már nem én leszek aki addig ott volt,most valaki más vagyok.Rám tör a nyúlcipő szindróma,és futok-szaladok a félelmeim elől,az érzéseim elől..Azt mondod szeretsz.Félve hiszem el,nagyon félve.Türelmes vagy velem,hiszen tudod mennyi csalódás volt az életemben.Séták a Duna parton..vagy egy kastélyban,erdőben..mindegy hol csak együtt legyünk.Csókok..ölelések..szerelmeskedések.Beszélgetések..és szépen lassan rá jövünk hogy mennyi közös dolog van bennünk,mennyi minden van ami ugyanúgy érdekel mindkettőnket..Lassan telnek a hónapok és egyre jobban,mélyebben szeretek,és igen már érzem hogy te is szeretsz.Már nem félek elhinni.Hiszen amit eddig kaptam Tőled,és amit tettél felém és értem az mind ezt bizonyitja.Van mikor még rám tőr a nyúlcipő szindróma,hol titokban,hol bevallva.Nem bízok magamban.Még mindig nem tudom elhinni magamról azt hogy olyan vagyok számodra amilyennek gondoltad,elképzelted.Kevésnek érzem magam,Mást többre tartok.Még mindig türelmes vagy velem,és próbálod azt helyre állitani amit olyan szépen tönkre tettek bennem,a lelkemben.Azt hiszem,gondolom..szerencse hogy sokszor nem látod..a befelé csorduló könnyeimet amik ha le érnek a lelkemig,mossák mások által okozott sebeimet.Szeretsz nagyon,tudom és érzem.Már néha együtt szárnyalunk,álmodunk egy közös jövőt..egy boldogabbat.Egy olyan jövőt,közös életet ahol megkapjuk egymástól mindazt amit másoktól nem..Egy olyat ahol adhatunk egymásnak olyat amit másoknak nem.Álmodunk.. Mindketten tudjuk,csak rajtunk múlik hogy az álmaink valóra váljanak..Mégis sokszor érzem azt a Te félelmeid sokkal erősebbek mint az enyémek,fogva tartanak.Moccanni sem mersz.Pedig szeretnél.Mégsem megy.Te nem igértél nekem semmit,csak azt kérted fogadjam el amit adni tudsz.Én elfogadom,igaz néha elfutok előle.A lelkemben,gondolataimban jó messzire..Kéred legyek türelmes.Azt teszem.Néha sikerül,néha nem.Szeretlek nagyon,és várok Rád..Boldog vagyok Veled..és hagyom ez az érzés átöleljen,melegítsen..magasra repitsen.Amikor egyedül vagyok,akkor tovább álmodom Veled kettőnkről..
figyeld meg ha…
2009 november 8. | Szerző: erdeimano
régóta..
2009 október 29. | Szerző: erdeimano
. Most már biztos vagyok benne, hogy régóta tartottam feléd, és te is énfelém. Még ha nem is sejtettünk egymás létezéséről, mielőtt találkoztunk volna, tudatlanságunkat végigkísérte valamiféle ösztönös bizonyosság, amely gondoskodott arról, hogy végül találkozzunk. Mint két magányos madár, melyek az égbolton tájékozódva repülnek a hatalmas préri fölött, úgy közeledtünk egymás felé ennyi éven, egy emberöltőn keresztül.
Robert James Waller
Tőle-Nekem
2009 október 11. | Szerző: erdeimano
Egy vallomás Tőle-Nekem..
Életemben nem kaptam még ilyen szép szerelmi vallomást..Átölel..elvarázsol..boldoggá teszi a lelkemet..
egy kis retro..
2010 január 24. | Szerző: erdeimano
Ma kaptam ezt a videót egyik kolléganőmtől..de a zene a lényeg..
Hűű de rég voltam fiatal :))
Oldal ajánlása emailben
X