most…

2009 november 15. | Szerző: erdeimano |

 

Halgatom ezt a dalt..nagyon szép,legalábbis számomra az.Nekem nagyon sokat jelent a zene..valahogy megnyugtat, vagy éppen az emlékeimbe vezet vissza..Most is ezt teszi.Nem sétálok túl messzire..csak néhány hónap erejéig..Még nyár elején gondolni sem mertem volna hogy mennyire megváltozik az életem .Addig el voltam azzal hogy hagytam ellepjenek a múltbeli fájdalmak,sérelmek..És igen,hagytam hogy a félelmeim uralkodjanak rajtam.Bezártam magam a csigaházamba..ott nem bánthattak nagyon,hisz nem fértek hozzám.Jött a nyár és vele együtt Te,az életembe léptél..Még sokszor félve hiszem el hogy igen ez velem történik..Hónapok óta ismertelek de álmomban sem gondoltam volna hogy Te esetleg másként is érezhetsz irántam.Hisz vannak az oldaladon,és azt láttam Neked ez igy jó,és elég. Együtt dolgozunk,mégsem vettem észre,pedig sokat beszélgettünk,és mégis..Vak voltam nagyon.Igaz egy csigaházból nem túl sok mindent lát az ember..szinte semmit,főleg ha nem is akarja észrevenni. Aztán történt valami az életedben ami közelebb hozott minket egymáshoz.Sms-ek,levelek jöttek-mentek..Egy levél melyben nyitottál felém,és vártad a választ.Nem tudtad mi lesz az hisz irtad,talán a monitorom bánja..Ezerszer el olvastam amit irtál,nem hittem el.Miért csinálja ezt velem,hisz aki mellette van nagyon szép,most próbára tesz?Gondolkozom,tépelődöm,mit tegyek,mit mondjak hisz tudom várja hogyan reagálok rá.Oda állok a tükör elé és beszélek magamhoz,jönnek az érvek és ellenérvek.Hadakozok magammal,-hiszen te is akarod,legalább magad előtt ne tagadd le.Aztán döntök,és irok addig még meg nem gondolom magam.A válasz ment,azzal amit reméltél..amit szerettél volna.Örültél neki.Én is.Boldog vagyok hogy igy döntöttem..Szépen-lassan be engedtelek az életembe,és elfoglalod azt a helyet ami csakis a Tiéd,ami soha nem is volt és nem is lesz senki másé..Randik,séták..hosszú beszélgetések.Csókok,szenvedélyes ölelések..Aztán döbbenten észre veszek magamon valamit.Szeretek.És még én sem tudom elhinni magamról,hogy igen..újra Szeretek.Szárnyalok.Te kéred ne tegyem,még ne..majd később.Hisz Neked is vannak félelmeid,csalódásaid..ne rontsam el úgy mint a többiek.Nem szárnyalok,igyekszem nem tenni,pedig néha olyan jó bele gondolni mi lenne ha.. De hogyan lehet úgy szeretni hogy valaki közben nem szárnyal? Aztán jönnek az én félelmeim,amik olyan erővel törnek rám hogy szinte padlóra küldenek.Mi van ha ujra csak játékszer leszek?Neki is,mint másnak.Félek,mert tudom az oldaladon ott van Ő,aki szép..akkor mégis miért éppen én kellek neked?Mi lesz ha egy idő után azt mondod,mégis Őt választom..Mi lesz ha mégis kiderül számodra nem olyan vagyok mint elképzelted,és vele maradsz?Kérdések,amik egyre jobban rám telepednek.Igen félek,ki bújtam a csigaházamból és mi lesz ha már nem tudok visszamenni.Hiszen az már nem én leszek aki addig ott volt,most valaki más vagyok.Rám tör a nyúlcipő szindróma,és futok-szaladok a félelmeim elől,az érzéseim elől..Azt mondod szeretsz.Félve hiszem el,nagyon félve.Türelmes vagy velem,hiszen tudod mennyi csalódás volt az életemben.Séták a Duna parton..vagy egy kastélyban,erdőben..mindegy hol csak együtt legyünk.Csókok..ölelések..szerelmeskedések.Beszélgetések..és szépen lassan rá jövünk hogy mennyi közös dolog van bennünk,mennyi minden van ami ugyanúgy érdekel mindkettőnket..Lassan telnek a hónapok és egyre jobban,mélyebben szeretek,és igen már érzem hogy te is szeretsz.Már nem félek elhinni.Hiszen amit eddig kaptam Tőled,és amit tettél felém és értem az mind ezt bizonyitja.Van mikor még rám tőr a nyúlcipő szindróma,hol titokban,hol bevallva.Nem bízok magamban.Még mindig nem tudom elhinni magamról azt hogy olyan vagyok számodra amilyennek gondoltad,elképzelted.Kevésnek érzem magam,Mást többre tartok.Még mindig türelmes vagy velem,és próbálod azt helyre állitani amit olyan szépen tönkre tettek bennem,a lelkemben.Azt hiszem,gondolom..szerencse hogy sokszor nem látod..a befelé csorduló könnyeimet amik ha le érnek a lelkemig,mossák mások által okozott sebeimet.Szeretsz nagyon,tudom és érzem.Már néha együtt szárnyalunk,álmodunk egy közös jövőt..egy boldogabbat.Egy olyan jövőt,közös életet ahol megkapjuk egymástól mindazt amit másoktól nem..Egy olyat ahol adhatunk egymásnak olyat amit másoknak nem.Álmodunk.. Mindketten tudjuk,csak rajtunk múlik hogy az álmaink valóra váljanak..Mégis sokszor érzem azt a Te félelmeid sokkal erősebbek mint az enyémek,fogva tartanak.Moccanni sem mersz.Pedig szeretnél.Mégsem megy.Te nem igértél nekem semmit,csak azt kérted fogadjam el amit adni tudsz.Én elfogadom,igaz néha elfutok előle.A lelkemben,gondolataimban jó messzire..Kéred legyek türelmes.Azt teszem.Néha sikerül,néha nem.Szeretlek nagyon,és várok Rád..Boldog vagyok Veled..és hagyom ez az érzés átöleljen,melegítsen..magasra repitsen.Amikor egyedül vagyok,akkor tovább álmodom Veled kettőnkről..