az alagúton át..
Végre lazíthatok,pihenhetek.Egy csésze forró tea kíséretében a kedvenc fotelomba kucorodok és próbálom kizárni a külső zajokat, zavaró gondolataimat.Ebben egy gyönyörű medizene segít,halk hegedű és zongoraszó a háttérben pedig egy zenekar lágy,simogató zenéje..Mintha a fák leveleinek susogását halgatnám,amikor lágyan hajladoznak a könnyű nyári szélben.Teljesen ellazulok és arra gondolok, talán most kellene elengednem a félelmeimet amik évek óta fogva tartanak.Hiszen tovább akarok lépni,élni,szeretni és apró céljaimat elérni.De amig a félelmeim fogva tartanak ez nem fog sikerülni.Igyhát megpróbálom magam mögött hagyni őket,hiszen a szeretni és élni akarás most sokkal fontosabb mint volt valaha bármikor..Engedem hogy a zene mégjobban ellazítson,feszült idegeimen és izmaimon végig simítson,szinte ringasson,felemeljen.Elképzelem amint lassan elindulok egy alagúton ami végeláthatatlanul hosszú,de tudom hogy a végén valami fontos dolog vár rám..Ahogy elérek a közepéig már látom hogy a túloldalon van a Fény,és az amitől Félek.Amint kilépek az alagútból mintha egy tisztásra érnék,és ott szembe találom magam a gondolataimmal.A tisztás egyik oldalán a negatív gondolataim,félelmeim,fájdalmaim,vélt vagy valós sérelmeim sorakoznak.Minden amit kaptam és fájdalmat okozott,és amit én hoztam létre.Látom amint fájdalmat okoznak,elszívják az energiámat.Némelyik szinte óriássá nőtt,és elhatalmasodott rajtam.A másik oldalon pedig ott vannak a pozitív gondolataim,amik örömet okoztak,okoznak.Amikor másokról is jót gondolok,amikor segítek.Ezen az oldalon van amikor örülök mások sikereinek,boldogságának.És igen,itt vannak azok az apró percek, pillanatok is amikor boldog voltam.Mintha két csapat lenne,akik a nagy harcra készülnek.Igen az lesz,hisz a félelmeimet szeretném legyőzni.Érzem hogy egyedül nem fog menni,ezért kérem az Angyalokat segítsenek nekem,álljanak mellém hogy végre szabad legyek.Érzem jelenlétüket,szeretetüket,energiájukat.Boldogan segítenek és ott állnak mellettem amikor szembe nézek a sértettségemmel,negatív gondolataimmal.Megmutatják hogy mi az amit ebből tanulnom kell,és hogyan kerülhetem el a későbbi fájdalmakat.Szépen lassan haladok,minden egyes gondolatnál,szónál megállok.Újra átélem őket,aztán elengedem.Próbálom elfogadni és átértékelni hogy később ne fájjon,ne kelljen küzdenem vele.A kisebb fájdalmakkal,sértésekkel könnyebb dolgom van,hisz azt hamar a jó oldalra tudom állítani.Könnyebb elfogadni hogy azok is csak a javamat szolgálják,tanítanak.A nagyobb sértésekkel,fájdalmakkal amik már szinte óriássá nőttek,velük nehezebb.Megijedek tőlük,megtorpanok és talán még hátrálok is egy kicsit.Az angyalok ott állnak mögöttem és szeretettel biztatnak,bátorítanak.”Nézz át a másik oldalra,már ott vannak azok az apró félelmeid amik már átalakultak,mert elfogadtad hogy tanultál általuk.”És valóban mintha többen lennének a Jó dolgok.Az Angyalok látják és érzik határozatlanságomat,biztosítanak arról hogy Ők itt lesznek később is és segítenek szembenézni nagyobb félelmeimmel.Hisz nem szabad erőltetni,szépen lassan kell átalakítani,elfogadni.Tanulásként a Jó oldalra állítani.Megfogadom tanácsukat,és később amikor már úgyérzem elég erős vagyok hozzá újra eljövök és szembenézek velük.Még egy pillantás az Angyalokra és vissza indulok az alagúton át, éber tudatomba.A zene még mindig halkan szól,és szinte simogatja a harcban megviselt de mégis könnyebbé vált lelkemet.Egy darabig még igy maradok,halgatok.A megkönnyebbülés könnycseppjein át nézem az életre csalogató világot…Már tudom,lassan győzni fogok…