1.0Naíva..https://tekiste.cafeblog.huerdeimanohttps://tekiste.cafeblog.hu/author/erdeimano/<p> </p><p><img style="width: 269px; height: 269px;" alt="https://tekiste.cafeblog.hu/files/szeretlek.jpg" src="https://tekiste.cafeblog.hu/files/szeretlek.jpg"></p><p><span style="color: rgb(255, 0, 102);"><strong><span style="overflow: hidden; display: block; width: 274px;">"Néha elég egy pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét<br>megváltoztassa valaki. Nem számít az ido, sem a tér, nincsenek miértek,<br>nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem. Csak van valami.<br>Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a<br>vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az<br>arcodon. Nincs többé hazugság, csak az oszinteség, csak a csupasz<br>lelked, minden védelem nélkül. És félsz, és halára rémülsz, mit keres<br>valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a<br>kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is.<br>A józan ész meg eltunik.<br>Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkozöl magadból,<br>és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel,<br>olyanokat mondassz, amiket utólag sem értesz.<br>Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot.<br>Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen<br>leszel. Még a jövodet is látja benned, te meg meglátod a szemében a<br>saját, minden mocsoktól és szennytol mentes arcképedet.<br>Boldog vagy és félsz, együtt. Az életed összeomlik, mint egy kártyavár.<br>De nem bánod, tudod, hogy legközelebb nem kártyavárat kell építeni,<br>hanem biztosat. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy<br>esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy<br>lehetoséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét,<br>hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát.<br>Talán mások vagytok talán nem lehettek együtt, nem a jó idoben és a<br>megfelelo helyen találkoztok. Talán sajnálod, hogy ennyi volt, talán<br>tudod, hogy így kellett történnie.<br>Évek múlva az érzés feltör beloled. Csak pár szót váltotok üzenetben,<br>csak röppen egy gondolat, csak megrebeg a szíved újra. Elteltek az<br>évek, változtál, és o is változott. Minden más lett. Fonalak<br>összegubancolódtak, fonalak szakadtak el, fonalak jöttek létre, por<br>szállt a régi érzésekre.<br>De a tietek mit sem változott. Ott van közöttetek a láthatatlan szál,<br>ami egy életre összeköt benneteket. És ott is marad. Nem fog rajta<br>vihar, ido, hely, por vagy más ember. Ott van, és kész. Egy életre<br>össze vagytok kötve, valahol a csillagok közt. Tudjátok mindketten..."</span></strong></span> </p>rich