<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Naíva..</provider_name><provider_url>https://tekiste.cafeblog.hu</provider_url><author_name>erdeimano</author_name><author_url>https://tekiste.cafeblog.hu/author/erdeimano/</author_url><title>gondolatok..</title><html>&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #ff0000&quot;&gt;&lt;EM&gt;&nbsp;Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk!&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #ff0000&quot;&gt;&lt;EM&gt;Egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket, akikben megbízom. És itt nem olyan fajta bizalomról beszélek, amire akkor gondolok, ha azt mondom, hogy például &quot;Bízom benne, hogy nem hazudsz nekem&quot; vagy &quot;Bízom benne, hogy nem lopod el a pénzem&quot;. Én arról a bizalomról beszélek, amikor tudod, hogy valaki soha nem fog bántani, a körülményektől függetlenül. Vagy amikor tudod, hogy néhányan mindig melletted fognak állni, nem számít, milyen rosszra fordulnak a dolgok.&lt;/EM&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>